Kiírták a verseny időpontját Január 11-12-én lesz megrendezve itt Budapesten. Először lesz egy elődöntő majd maga a döntő.
Nagyon izgatott vagyok. Nem izgulok, inkább csak nagyon erős bennem ez a várakozás. Illetve hatalmas bennem a kíváncsiság, mennyit tudok kihozni majd magamból, no meg a kávéból persze.
Az országos bajnokság győztese pedig Bostonban mérettetik majd meg újfent, most már a világ színe előtt. Az első igazi versenyfeladatom, most az lesz, hogy össze kell írnom egy előadást egy véletlenszerűen kiválasztott, bár finom kávéhoz és azt kell bemutatnom Ricsinek. Nagyon érdekes lesz látni, hogy így látatlanul mit fogok tudni saját erőből kihozni ebből a szituációból. Megtörtént. Nagyon izgatott voltam, előkészítettem a kávét, vizet, poharakat, bögréket és megkezdtem az előadásomat. Nem csak Ricsi hallgatta végig, ott volt a kávézó tulajdonosa is. Körülbelül 2 nappal az előadás előtt írtam össze mit is fogok mondani, aztán aznap reggel tanulgattam. Néha-néha belenézegettem a könyvbe miközben mondtam, de elég dinamikusra sikerült. A kávék is relatívan rendben elkészültek. Úgy néz ki, hogy minden feltétel adott, hogy ügyesen versenyezzek. Most már csak az a fontos, hogy a kávé finom legyen és rengeteg infóm legyen róla. Hamarosan nagyon sokat fogok ezzel a kávéval „játszani” kóstolgatni, próbálgatni, hogy milyen is.
El is érkeztem ide. 5 különböző ásványi anyagú oldatot készítettem és ezeket külön-külön kóstolgatva, majd némelyiket összekombinálva próbálom megtalálni a tökéletes vizet a kávémhoz. Desztillált vízhez adok hozzá különböző ásványi anyagokat, amelyek felerősítenek, vagy elnyomnak bizonyos érzeteket a kávéban, legyen az édesség, savasság, testesség. Nem egyszerű feladat. Egy kicsit úgy érzem magam, mint egy kémikus, aki kiszorult a laborból, de muszáj kísérleteznie, hogy megtalálja a tökéletes formulát. Közben a kávénak is meg kell találnom, hogy melyik az az időpont, amikor a legjobban működik és már nem friss, de még nem is öregedett el.
A pörkölés után napokig a kávészemek gázokat engednek ki magukból, amíg ezek nem távoznak teljesen, addig friss ízük van. Ez önmagában jól hangzik, viszont ez pontosan olyan, mint mikor egy éretlen barackot eszünk… Nem rossz, de ha vártunk volna, hogy jól beérjen, akkor lett volna igazán teljes és komplex az íze. Én is ebben a fázisban vagyok most, várom, hogy beérjen a kávém és a legjobb oldalát mutassa meg. A vizek is nagyon érdekesek, mármint úgy értem NAGYON! Erről írok is később egy külön bejegyzést. Rengeteg variáció, megannyi lehetőség és hihetetlen mértékű változásokat okoznak a kávét illetőleg. Az elkövetkező napjaim arról szólnak, hogy letisztítom a változókat. Már amennyire lehetséges ez. Meg kell tudnom, hogy hány naposan a legfinomabb a kávém. Aztán el kell készítenem a hozzá legjobban illő vizet. Ki kell találnom egy olyan receptet, ami könnyen megismételhető, gyors, így relatívan egyszerű, de mégis megfelelően kiemeli a kávém ízét. Ha ezzel megvagyok, akkor nincs más dolgom, mint rutinszerűvé alakítanom a munkafolyamatokat, hogy amíg elvarázsolom a szavaimmal a zsűri tagjait, addig a kezeim remegés nélkül, gondolkodás nélkül tudják mi a dolguk. 😉 Izgalmas kávéban gazdag hetek elé nézek, úgy érzem…
