A kérdés az az, hogy mikor leveszünk egy kávét a polcról akkor miért is tesszük azt. És hogy mennyire vagyunk megbocsájtók/kritikusak az épp adott kávéval szemben, az nem múlik máson, mint azon, hogy épp egy kis délutáni kávézáshoz vagy egy világbajnoksághoz keressük majd a szürcsölgetni való fekete levest.
Baristaként elég sűrűn találkozom ezzel a mondattal, ez egy kicsit olyan, mint bemenni egy étterembe és kérni egy bort, de nem specifikálni, hogy vörös vagy fehér esetleg rosé és hogy száraz-e vagy félédes. Mondhatni a bor nagyon jó példa, hiszen egy kicsit a kettő rokonszakma. Mind a kettő annyira összetett és teli van nüanszokkal amik befolyással lehetnek az italunkra.
Sokszor találkozom azzal a mondattal, hogy -„Elmentem egy helyre és nem volt jó a kávé (túl forró volt a tejes ital, keserű volt a filter kávé, esetleg „tiszta savtenger” volt az espresso). -Ez a hely „sz@r.” Nem szeretem ezeket a drasztikus kijelentéseket. Először is, úgy gondolom, hogy a szubjektivitást nem szabad belevenni, egy véleménynyilvánításba. A nekem nem ízlett nem megegyező a „sz@r”- ral. Másodszor pedig azt gondolom, mindenkinek jár egy második, majd egy harmadik esély.
Fúúú, hát ez egy nagyon érdekes kérdés… Amikor felvételiztem mostani munkahelyemre a tulajdonos feltette nekem ezt a kérdést, de nem tudtam rá válaszolni. Elég az, hogy valaki szimplán értsen a kávéhoz vagy szeressen kávézni? Nem. Önmagában nem ettől lesz egy barista jó. Körülbelül 30%-40%ban fontos a kávé és 60%- 70%-ban a vendéglátás.
