Az emberek ízlése elképesztő szubjektív. Valaki szereti a spenótot és valaki ki nem állhatja.
Mégis hiszek abban, hogy megfelelő alapanyagból, magas szintű hozzáértéssel bármit el lehet készíteni úgy, hogy az finom legyen (még egy olyan borzasztó ételt, mint a spenótot is). Elsősorban most fekete kávékról fogok utalni. A finom kávé tehát elég relatív. Különböző emberek különböző módon értékelünk különféle ízeket, érzékeket. Ez teljesen rendben is van. Ugyanakkor van egy barista és egy brewers cup nevű verseny, ami azt hivatott kutatni, hogy kinek van különlegesen finom és jó pontozású kávéja. Ezen a ponton a szubjektivitás megdőlni látszik. Itt már nem elég, hogy a kávé ízletes. A lehető legobjektívabban kell szemlélnünk a kávénkat. Az ízjegyek itt is fontosak maradnak. Ugyanakkor szét kell bontanunk a kávékat, hogy megismerjük mi is az, amitől finom. Egy kicsit olyan ez, mint az irodalomban a verselemzés. Mondhatnánk ugyan, hogy egy pillangó is addig szép, amíg repül és gyönyörködhetünk benne, viszont ha felboncoljuk, elveszti a szépségét… de mégis mi emberek szeretjük megkeresni majd megérteni a dolgok miértjét. Megvizsgáljuk, hogy mennyire savas vagy mennyire édes a kávénk majd textúráról beszélünk, komplexitásról majd az utóízről, ami a szánkban marad. Ezek a szempontok már nagyban segítenek, hogy objektívan el tudjunk rugaszkodni a „nekem ez ízlik” kifejezéstől. Körülbelül így határozzuk meg mi baristák általánosságban, hogy mi is a jó kávé. A verseny kávé ugyanakkor egy teljesen más tészta. Általában nagyon magas minőségű kávékat hozunk magunkkal, ahol beszélnünk kell a különböző savak mennyiségéről és minőségéről, a kávé testéről, az aromájáról, a balanszosságról, értékelnünk kell az ízjegyeket, amik kiemelkedően és megbújva szerepelnek a kávéban. Megemlíteni, hogy hogyan viselkedik az adott kávé melegen majd hidegen és ez milyen hatással van a kávénkra. Ezeket a különböző támpontokat jellemzik és pontozzák a hozzáértők. Így teljesen objektívan kapunk egy számrendszert, amibe belehelyezhetjük az adott italt. És hát ebben van a turpisság. Mert például lehet, hogy van egy jó attribútumú, magas pontszámú kávé (90+), ami minden kritériának megfelel, de összességében nem finom. De attól lehet még jó kávé illetve, akár lehet győztes verseny kávé is. És ez persze fordítva is igaz. Lehetséges, hogy ha beleszimatolunk a csészébe és megízleljük tartalmát, mindenféle trópusi gyümölcsök tódulnak majd bele. S mégis egy nagyon alacsony pontszámú gyenge kávét kapunk, amivel nem tudunk versenyezni. Vagy egy bizonyos hőmérséklet alatt már használhatatlanná válik a kávénk és nem mutat magából semmit sem – szétesik.
A kérdés az az, hogy mikor leveszünk egy kávét a polcról akkor miért is tesszük azt. És hogy mennyire vagyunk megbocsájtók/kritikusak az épp adott kávéval szemben, az nem múlik máson, mint azon, hogy épp egy kis délutáni kávézáshoz vagy egy világbajnoksághoz keressük majd a szürcsölgetni való fekete levest.
